Zempléni kirándulás

Kis halasztással, de szerencsére elindultunk, az idő még túl jó is volt április végéhez-május elejéhez képest.

A szállásunk Mikóházán volt az Anna Vendégházban, ami kis játszótere miatt azonnal Lóri kedvencévé vált. Marcinak is jót tett a falusi, hegyi levegő, mert este beájult és végigaludta az éjszakát. :)

Reggel lementünk autóval Kőkapura, hogy a fiúk felszállhassanak a kisvonatra. Mivel jó volt az idő, nyitott kocsik közlekedtek, a képen nem is igazán látszik, hogy vonaton ülnek Lóriék. :) Mi pedig integettünk  nekik és kicsi séta autóval utánuk mentünk a végállomásra, Pálházára.

Visszatérve még pár szó erejéig Kőkapura: számomra nagyon hangulatos kis település. Van ott egy nagyon szép kastély, ami jelenleg hotelként működik. A hotelkertben magyar királyok szobrai találhatóak fából faragva. 

Napi háromszor jár a kisvasút áprilistól októberig, a kalauzok nagyon kedvesek. Jegyet a vonaton lehet venni. A megállónál több vendéglátóipari egység is működik, étterem, kávézó, mézeskalácsos.

Lejjebb kicsi, tiszta vizű patak csordogál, alatta vannak a rönkházak, amik régen vsz táborok helyszínei lehettek, de most is üzemelnek.

Másnap Pálházán sétáltunk kicsit, majd Hollóházára autóztunk. Hollóháza a porcelánról híres, van ott múzeum és mintabolt is, valamint egy 2. osztályú és kísérleti termékeket árusító bolt is.

Később utunk Füzérradványra vezetett, mi Anyukámmal és Marcival Kőkapuról sétáltunk fel oda. Füzérradvány a Károlyi-kastélyról híres, ami ha jól tudom, kb. 1990-ig szanatóriumként működött, aztán kezdték el felújítani. Jelenleg pár földszinti helysége látogatható tárlatvezetéssel. A parkja miatt is érdemes ellátogatni oda, gyönyörű, régi fák vannak ott sok-sok mókussal. :)

Nekünk a mostani kirándulás alkalmával csak ennyi fért bele, de Sátoraljaújhelyen üzemel ilyenkor is a libegő, Sárospatakon többek között a várat érdemes megnézni, Tolcsván és Tokajban pedig egy jó bort muszáj inni. Szóval aki esetleg még nem járt erre, mindenképp érdemes eljönni, rengeteg a programlehetőség.

Megint betegség...

...és mikor? Épp a betervezett kirándulás előtt. 

Mikor még nem volt gyerekünk, csodálkoztunk azon, hogy a barátaink kislánya tényleg mindig a közös utazás előtt lett beteg. Nem is gondoltuk, hogy nálunk is így lesz ez. 2 éve is, tavaly is, és idén is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hányós vírus agresszív volt ugyan, de csak két infúzió kellett, és Lóri már a kórházban épp úgy ugrált, mint itthon,. Sőt, kijelentette, ide máskor is jövök...

És mivel így alakult, még kirándulni is el tudtunk menni és Lóri nagyon jól érezte magát. :)

9 hónapos Huncutka

Óvoda

Tegnap volt az óvodai beiratkozás.

Bevallom, én is izgultam kicsit és bár nem vagyok sírós (érzékeny igen, de nem szoktam sírni) típus, elszorul a torkom a gondolatra és könnybe lábad a szemem, hogy Lóri már ilyen nagy, óvodás lesz...

Nem félek semmitől, nem azért, csak valahogy a gondolatra reagálok így... Mert úgy látjuk rajta, jól érezné magát közösségben, sokszor hiányzik is neki a gyerektársaság, és biztos vagyok abban, hogy szeret majd óvodába járni (remélem az egészsége is úgy alakul, hogy gyakran mehet is :).

Ide tartozunk, a központi ovihoz. Kívülről és belülről is nagyon szép, viszonylag új ovi, nagy udvarral és játszótérrel, szimpatikus a vezetőnő is. Mivel ez a lakóhely szerinti óvoda, elvileg fel kell venniük, de most is legalább háromszoros túljelentkezéssel számolnak. És ugye jópáran előnnyel indulnak: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, aztán azok, akiket tavaly hely hiányában nem tudtak felvenni és azok, akiknek a testvérük is oda jár már. Míg a vezetőnőt vártuk, körbenéztünk az épületben. Lóri nagyon érdeklődő volt, benéztünk két gyerekcsoporthoz is, az egyikben épp körtáncot jártak a nagyok és énekeltek. Az óvodavezetőnek nagyon tetszett Lóri, pár kérdést hozzá is intézett, aztán felvette az adatokat. Június elején lesz eredmény, az óvoda ajtajára függesztik ki a felvettek névsorát.

Biztos, ami biztos alapon átmentünk ennek az ovinak a tagóvodájába, ami tőlünk kb. ugyanolyan távolságra van, csak annyi az előnye, hogy mellette van egy bölcsőde is, ami Marci szempontjából lenne jó. A tagóvoda szimpatikusabb és barátságosabb, de mivel nem ehhez tartozunk, ide kisebb az esély. A vezetőnővel történt beszélgetés után itt is benéztünk két csoporthoz, az egyikben (a Katica csoportban) egész sok időt is töltöttünk, Lóri bekapcsolódott a játékba. Mindkét óvodában vegyes csoportok vannak, így a nagyon különösen ügyelnek a kicsikre. Az egyik kisfiú Lóri haját csodálta, mint kiderült, korábban neki is fürtjei voltak, az első hajvágásig :) A kábé 20 perces játék alatt Lóri felénk se nézett, csakúgy, mint a másik 2,5 éves kisfiú az anyukájára. Nagyon szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek voltak az óvónők is. Aztán az ebéd miatt jöttünk is el már, bár ha Lórin múlik, biztosan maradt volna még. :)

Számunkra is nehéz lenne a választás, az elsőben ismerős is biztosan lenne, a szomszéd kisfiú, Marci, akivel Lóri amúgy is szokott játszani... Így talán a legjobb, ha úgy lesz, ahogy a Sors akarja.

Unokatesók

Húsvétkor Anyukáméknál jártunk, jó egy hétig együtt volt a három unokatestvér. Már nagyon ügyesen eljátszanak együtt, bár persze Marci korából kifolyólag leginkább csak nézni tudja a nagyobbakat, hamarosan viszont már együtt csinálhatnak mindenfélét. Gergő nagyon empatikus Marcival, ad neki enni is, vígasztalni próbálja, ha sír. Lórit pedig inkább csodálja, ahogy csak a pici gyerekek tudnak a kicsit nagyobbakra tekinteni. 

Nagyon jó idő volt, így a fiúk sokat tudtak szaladgálni a kertben, a kis kertészek még segítettek Mamának is virágot ültetni. Lórinak továbbra is a motor a nagy kedvence, de azért az újonnan kapott futóbiciklin is ügyes már. Gergőnél viszont a tricikli iránti érdeklődés töretlen.

Táncolni, rádiót kapcsolgatni még mindig nagyon szeretnek, meg Mami pici üvegcséit, kozmetikáit pakolni.

Lóri most is volt vonatozni, Békéscsabáig mentünk megint, oda- és vissza. Ő adta a jegyet a kalauz bácsinak. Papáéknál megnéztük a munkagépeket, kamiont, traktorokat, targoncákat, az almaválogatót, na és a sorompót. Ő nyithatja a garázsajtót és a kaput és együtt állnak le a garázsba Papával, ezt olyan nagy élmény számára, hogy gyakran emlegeti még itthon is.

Voltunk Tibikééknél, aki egyidős Lórival, a fiúk hatalmasat játszottak a kertben: traktoroztak, motoroztak, struccot, bárányokat néztek együtt. Volt is sírás, mikor este haza kellett menni.

Külön élmény a sok régi meséskönyvem Anyáéknál, Lóri kedvence a Vidám mesék volt, A három kiscicát minden nap el kellett mesélni és az Évi az óvodában is gyakran előkerült. A húsvétra kapott Maszat a vonaton is aranyos mese, gyakran kéri Lóri, hogy azt vegyük elő, csakúgy, mint a Bogyó és Babóca Évszakos könyvet és a Boribon-sorozatot. És néha kívánságlistára kerül az Annapetigergő is. :)

Locsolóvers 2

Locsolóvers

Húsvétkor Lóri ügyesen elmondta a locsolóverset mindenkinek, megörökíteni viszont igen idétlenül sikerült sajnos, mert nem volt elég hely a gépen és automatikusan kikapcsolt a gép :(