9 hónapos Huncutka

Óvoda

Tegnap volt az óvodai beiratkozás.

Bevallom, én is izgultam kicsit és bár nem vagyok sírós (érzékeny igen, de nem szoktam sírni) típus, elszorul a torkom a gondolatra és könnybe lábad a szemem, hogy Lóri már ilyen nagy, óvodás lesz...

Nem félek semmitől, nem azért, csak valahogy a gondolatra reagálok így... Mert úgy látjuk rajta, jól érezné magát közösségben, sokszor hiányzik is neki a gyerektársaság, és biztos vagyok abban, hogy szeret majd óvodába járni (remélem az egészsége is úgy alakul, hogy gyakran mehet is :).

Ide tartozunk, a központi ovihoz. Kívülről és belülről is nagyon szép, viszonylag új ovi, nagy udvarral és játszótérrel, szimpatikus a vezetőnő is. Mivel ez a lakóhely szerinti óvoda, elvileg fel kell venniük, de most is legalább háromszoros túljelentkezéssel számolnak. És ugye jópáran előnnyel indulnak: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, aztán azok, akiket tavaly hely hiányában nem tudtak felvenni és azok, akiknek a testvérük is oda jár már. Míg a vezetőnőt vártuk, körbenéztünk az épületben. Lóri nagyon érdeklődő volt, benéztünk két gyerekcsoporthoz is, az egyikben épp körtáncot jártak a nagyok és énekeltek. Az óvodavezetőnek nagyon tetszett Lóri, pár kérdést hozzá is intézett, aztán felvette az adatokat. Június elején lesz eredmény, az óvoda ajtajára függesztik ki a felvettek névsorát.

Biztos, ami biztos alapon átmentünk ennek az ovinak a tagóvodájába, ami tőlünk kb. ugyanolyan távolságra van, csak annyi az előnye, hogy mellette van egy bölcsőde is, ami Marci szempontjából lenne jó. A tagóvoda szimpatikusabb és barátságosabb, de mivel nem ehhez tartozunk, ide kisebb az esély. A vezetőnővel történt beszélgetés után itt is benéztünk két csoporthoz, az egyikben (a Katica csoportban) egész sok időt is töltöttünk, Lóri bekapcsolódott a játékba. Mindkét óvodában vegyes csoportok vannak, így a nagyon különösen ügyelnek a kicsikre. Az egyik kisfiú Lóri haját csodálta, mint kiderült, korábban neki is fürtjei voltak, az első hajvágásig :) A kábé 20 perces játék alatt Lóri felénk se nézett, csakúgy, mint a másik 2,5 éves kisfiú az anyukájára. Nagyon szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek voltak az óvónők is. Aztán az ebéd miatt jöttünk is el már, bár ha Lórin múlik, biztosan maradt volna még. :)

Számunkra is nehéz lenne a választás, az elsőben ismerős is biztosan lenne, a szomszéd kisfiú, Marci, akivel Lóri amúgy is szokott játszani... Így talán a legjobb, ha úgy lesz, ahogy a Sors akarja.

Unokatesók

Húsvétkor Anyukáméknál jártunk, jó egy hétig együtt volt a három unokatestvér. Már nagyon ügyesen eljátszanak együtt, bár persze Marci korából kifolyólag leginkább csak nézni tudja a nagyobbakat, hamarosan viszont már együtt csinálhatnak mindenfélét. Gergő nagyon empatikus Marcival, ad neki enni is, vígasztalni próbálja, ha sír. Lórit pedig inkább csodálja, ahogy csak a pici gyerekek tudnak a kicsit nagyobbakra tekinteni. 

Nagyon jó idő volt, így a fiúk sokat tudtak szaladgálni a kertben, a kis kertészek még segítettek Mamának is virágot ültetni. Lórinak továbbra is a motor a nagy kedvence, de azért az újonnan kapott futóbiciklin is ügyes már. Gergőnél viszont a tricikli iránti érdeklődés töretlen.

Táncolni, rádiót kapcsolgatni még mindig nagyon szeretnek, meg Mami pici üvegcséit, kozmetikáit pakolni.

Lóri most is volt vonatozni, Békéscsabáig mentünk megint, oda- és vissza. Ő adta a jegyet a kalauz bácsinak. Papáéknál megnéztük a munkagépeket, kamiont, traktorokat, targoncákat, az almaválogatót, na és a sorompót. Ő nyithatja a garázsajtót és a kaput és együtt állnak le a garázsba Papával, ezt olyan nagy élmény számára, hogy gyakran emlegeti még itthon is.

Voltunk Tibikééknél, aki egyidős Lórival, a fiúk hatalmasat játszottak a kertben: traktoroztak, motoroztak, struccot, bárányokat néztek együtt. Volt is sírás, mikor este haza kellett menni.

Külön élmény a sok régi meséskönyvem Anyáéknál, Lóri kedvence a Vidám mesék volt, A három kiscicát minden nap el kellett mesélni és az Évi az óvodában is gyakran előkerült. A húsvétra kapott Maszat a vonaton is aranyos mese, gyakran kéri Lóri, hogy azt vegyük elő, csakúgy, mint a Bogyó és Babóca Évszakos könyvet és a Boribon-sorozatot. És néha kívánságlistára kerül az Annapetigergő is. :)

Locsolóvers 2

Locsolóvers

Húsvétkor Lóri ügyesen elmondta a locsolóverset mindenkinek, megörökíteni viszont igen idétlenül sikerült sajnos, mert nem volt elég hely a gépen és automatikusan kikapcsolt a gép :(

Repül az idő...

Azt gondoltam, aktívabb leszek majd az új blogon, erre eltelt jó egy hónap, mire újra leülök írni magunkról egy kicsit.

A fiúk betegek voltak hosszabb ideig, Lóri kezdte enyhe megfázással, aztán Marci, majd erre jött egy másik vírus, ami előbb Lórit döntötte le jobban, majd mikor ő már jól volt, Marcit. Így eltartott vagy 3 hétig, míg teljesen meggyógyultak. Mindketten hánytak is sajnos és ez valószínűleg annyira tönkretette Lóri fogát, hogy elkezdtek rohamosan szuvasodni. Így most fogorvoshoz is járunk, egyelőre ecsetelésre. Tejfogat legkorábban csak 3 éves kor körül tudnak tömni, amikor a gyerekek már együtt tudnak működni a kezelésben. Remélem addig nem romlanak el nagyon a fogacskái...

Voltunk vérvételen (részben emiatt is), Lórinak tökéletes eredményei vannak. Marci picit vérszegény, úgyhogy ő kapott Maltofer-cseppeket (anno Lóri is szedett és határozottan jót tett az étvágyának).

Marci 9 hónapos lett. 6 foga van már (igen gyors fognövesztésbe kezdett, és még csak nem is nyűgösködött emiatt) és szinte csak darabos ételeket szeretne enni, ami néha azért okoz némi fejtörést nekem, de már kezdem megszokni. Rengeteget áll már, stabilabban ül és mászik is, de a kúszás még gyorsabb, így sokszor pár mászólépés után kúszásra vált. :) Egyetlen szót mondogat minden nap, ez pedig a "Mammma". Napközben kétszer-háromszor alszik, éjszaka maximum egyszer ébred. Nagyon élvezi a babakocsizást, mióta ülhet, mert így mindent láthat. Ügyesen kommunikál a szembejövőkkel, akik nem is szokták szó nélkül hagyni a mosolyát. :)