Húsvétkor Anyukáméknál jártunk, jó egy hétig együtt volt a három unokatestvér. Már nagyon ügyesen eljátszanak együtt, bár persze Marci korából kifolyólag leginkább csak nézni tudja a nagyobbakat, hamarosan viszont már együtt csinálhatnak mindenfélét. Gergő nagyon empatikus Marcival, ad neki enni is, vígasztalni próbálja, ha sír. Lórit pedig inkább csodálja, ahogy csak a pici gyerekek tudnak a kicsit nagyobbakra tekinteni.
Nagyon jó idő volt, így a fiúk sokat tudtak szaladgálni a kertben, a kis kertészek még segítettek Mamának is virágot ültetni. Lórinak továbbra is a motor a nagy kedvence, de azért az újonnan kapott futóbiciklin is ügyes már. Gergőnél viszont a tricikli iránti érdeklődés töretlen.
Táncolni, rádiót kapcsolgatni még mindig nagyon szeretnek, meg Mami pici üvegcséit, kozmetikáit pakolni.
Lóri most is volt vonatozni, Békéscsabáig mentünk megint, oda- és vissza. Ő adta a jegyet a kalauz bácsinak. Papáéknál megnéztük a munkagépeket, kamiont, traktorokat, targoncákat, az almaválogatót, na és a sorompót. Ő nyithatja a garázsajtót és a kaput és együtt állnak le a garázsba Papával, ezt olyan nagy élmény számára, hogy gyakran emlegeti még itthon is.
Voltunk Tibikééknél, aki egyidős Lórival, a fiúk hatalmasat játszottak a kertben: traktoroztak, motoroztak, struccot, bárányokat néztek együtt. Volt is sírás, mikor este haza kellett menni.
Külön élmény a sok régi meséskönyvem Anyáéknál, Lóri kedvence a Vidám mesék volt, A három kiscicát minden nap el kellett mesélni és az Évi az óvodában is gyakran előkerült. A húsvétra kapott Maszat a vonaton is aranyos mese, gyakran kéri Lóri, hogy azt vegyük elő, csakúgy, mint a Bogyó és Babóca Évszakos könyvet és a Boribon-sorozatot. És néha kívánságlistára kerül az Annapetigergő is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése