Óvoda

Tegnap volt az óvodai beiratkozás.

Bevallom, én is izgultam kicsit és bár nem vagyok sírós (érzékeny igen, de nem szoktam sírni) típus, elszorul a torkom a gondolatra és könnybe lábad a szemem, hogy Lóri már ilyen nagy, óvodás lesz...

Nem félek semmitől, nem azért, csak valahogy a gondolatra reagálok így... Mert úgy látjuk rajta, jól érezné magát közösségben, sokszor hiányzik is neki a gyerektársaság, és biztos vagyok abban, hogy szeret majd óvodába járni (remélem az egészsége is úgy alakul, hogy gyakran mehet is :).

Ide tartozunk, a központi ovihoz. Kívülről és belülről is nagyon szép, viszonylag új ovi, nagy udvarral és játszótérrel, szimpatikus a vezetőnő is. Mivel ez a lakóhely szerinti óvoda, elvileg fel kell venniük, de most is legalább háromszoros túljelentkezéssel számolnak. És ugye jópáran előnnyel indulnak: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, aztán azok, akiket tavaly hely hiányában nem tudtak felvenni és azok, akiknek a testvérük is oda jár már. Míg a vezetőnőt vártuk, körbenéztünk az épületben. Lóri nagyon érdeklődő volt, benéztünk két gyerekcsoporthoz is, az egyikben épp körtáncot jártak a nagyok és énekeltek. Az óvodavezetőnek nagyon tetszett Lóri, pár kérdést hozzá is intézett, aztán felvette az adatokat. Június elején lesz eredmény, az óvoda ajtajára függesztik ki a felvettek névsorát.

Biztos, ami biztos alapon átmentünk ennek az ovinak a tagóvodájába, ami tőlünk kb. ugyanolyan távolságra van, csak annyi az előnye, hogy mellette van egy bölcsőde is, ami Marci szempontjából lenne jó. A tagóvoda szimpatikusabb és barátságosabb, de mivel nem ehhez tartozunk, ide kisebb az esély. A vezetőnővel történt beszélgetés után itt is benéztünk két csoporthoz, az egyikben (a Katica csoportban) egész sok időt is töltöttünk, Lóri bekapcsolódott a játékba. Mindkét óvodában vegyes csoportok vannak, így a nagyon különösen ügyelnek a kicsikre. Az egyik kisfiú Lóri haját csodálta, mint kiderült, korábban neki is fürtjei voltak, az első hajvágásig :) A kábé 20 perces játék alatt Lóri felénk se nézett, csakúgy, mint a másik 2,5 éves kisfiú az anyukájára. Nagyon szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek voltak az óvónők is. Aztán az ebéd miatt jöttünk is el már, bár ha Lórin múlik, biztosan maradt volna még. :)

Számunkra is nehéz lenne a választás, az elsőben ismerős is biztosan lenne, a szomszéd kisfiú, Marci, akivel Lóri amúgy is szokott játszani... Így talán a legjobb, ha úgy lesz, ahogy a Sors akarja.