Érdeklődés

Mi az, amit iszol?
Azért érdekel a kamera is :)

Esti hancúr

Avagy Lóri szórakoztatja kicsit Marcit :)

Szobatisztaság

Lóri sokat fejlődött ezen a téren az utóbbi hónapokban.
Nyáron kezdődött a biliztetés és a szűkítővel történő wc-re ültetés, de inkább az előbbi vált be nálunk. Egész ügyes volt már, aztán Marci születésével kicsit csendesedtek a dolgok, volt egy időszak, hogy rá se akart ülni a bilire sem. Pedig még Thomasos matricákat is vettem a siker érdekében, de nálunk ez a módszer nem igazán jött be.
Aztán ősszel újra elkezdte érdekelni a dolog és szólt. Az elején nem tudta megkülönböztetni, mi is készül, kicsi, vagy nagy dolog, és történtek kisebb-nagyobb balesetek is. Most ott tartunk vagy 2 hónapja, hogy alvásokhoz és elmenetelekhez van pelus a biztonság kedvéért, itthon pedig alsónadrág. Ha ébren van, mindig szól és nem akar a pelenkába pisilni. Az önállósodása pedig odáig fejlődött, hogy nem is akarja, hogy segítsek a nadrágot és a bugyit lehúzni, hanem ő hozza a bilit és akar intézni mindent (azt mondja, Csak én! Csak én!) :)
Az éjszakai szobatisztaság még odébb van, mert Lóri iszik éjszaka is. Van, hogy szól éjjel is, hogy pisilni kell, meg az is előfordul, hogy száraz a pelenka, de javarészt azért sok pisi van az éjszakai pelusban.

Jó étvágyat!

Mostanában Lóri nagyon figyelmes, ha eszik, jó étvágyat kíván hozzá :) Ezt mondta Babinak is minap :)

Egyenruha

Köszönet a gasztrobloggereknek

Nem mindig olyan jó, hogy van net és utána lehet nézni mindennek, de a sok finom recept miatt igenis szuper (na jó, egyetlenegy hátrányt is tudok néha, ezek pedig a kilók...)! :) Egyrészt nem kell szakácskönyvre költeni, nekem ugyan van jópár, de van, amelyikből soha nem sütöttem-főztem még semmit, olyan meg pláne nincs nekem, amiből legalább 5 receptet kipróbáltam volna. Másrészt a neten, de azon belül is a gasztroblogogokban részletesen le van írva minden, képekkel is dokumentálva. Harmadrészt a blogon kérdezni is lehet a nálad tapasztaltabbaktól.
És ha épp nem szeretnék se sütni, se főzni, gyönyörködni is lehet a művekben :)
Az én kedvenc oldalaim:
Limara péksége
Mohakonyha
Praktikák sok gyerekhez
Pocak Panna

Köszönöm szépen nekik a sok jó receptet :)

Elalvás

Azt hiszem, mérföldkőhöz érkeztünk Marcival. Eddig legtöbbször szopi közben sikerült elaludnia (legtöbbször úgy, hogy közben sétáltam vele és ringattam), viszont most már tudatosan abbahagyja, ezzel azt jelezve, hogy a vállamon az ujját szopizva szeretne büfizni és álomba szenderülni.

Lóri még mindig igényli, hogy mellé feküdjünk délután és este is, de általában már hamar sikerül is neki és nem beszélget :) És azt hiszem, szerencsénk is van vele (remélem nem kiabálom el), mert sokszor szól is, ha már álmos és aludni szeretne, néha meg egyszerűen el is alszik.

Hajasbaba, Fürtös úrfi

Igen, ez a bejegyzés Lórié :)

Egy éve még alig volt haja, épp hogy csak növögetett, ráadásul szöszke is, alig látszott. Nyáron viszont már sokszor megizzadt, csurom víz volt a haja, így Tomi többször mondta, le kellene vágni... Én meg féltettem, mi van, ha soha többé nem lesznek ilyen gyönyörű fürtjei?!
Aztán hamar jött az ősz, így elnapolódott a kérdés. Most meg egyre csak nő és gyűrűsödik :) Én meg gyönyörködöm benne és megint egyre többen nézik kislánynak a sapka alól kikandikáló tincsek miatt :)

Császár-kérdés

Legutóbb Éva blogjában olvastam a témáról. A tanyás lányokkal többször is beszélgettünk erről, mivel többen is császárral szültünk és anno egy Kismama-cikk kapcsán is újra előkerült a kérdés.
Lóri születése előtt fel se merült bennem, hogy nem természetes úton szülök majd. Amúgy is széles a csípőm, amiről a laikusok úgy tartják, ez kell a szüléshez... (Ma már persze tudom, hogy ennek semmi köze a dolgokhoz, pláne, mióta az extrán keskeny csípőjű, vékony nővérem pikk-pakk megszülte Gergőt.) Apás szülésre készültünk, bár terveinket keresztülhúzta (az is), hogy épp Rota-vírus járvány volt a nyíregyházi kórházban, így teljes látogatási tilalom volt hetekig.
Lórival 2009. szeptember 26-ra voltam kiírva, de eddig az időpontig nem történt semmi, tényleg semmi, fájás sem. 26-án (szombaton) be kellett mennem a kórházba amnioszkópiára, ami rettenetesen fájt és még teljesen zárva is volt a méhszáj. 27-én nst, este megérkeztek az első fájások. Emlékszem, milyen tanácstalanok és izgatottak voltunk Tomival egész éjjel, készülődtünk, de próbáltunk kicsit pihenni is a nagy esemény előtt, így minden hiányzó dolgot bepakoltam, letusoltam, közben számoltam a fájásokat, beszéltem a szülésznőnkkel, Nórival. Aztán mivel még mindig voltak fájások, reggel bementünk a kórházba. Úgy nézett ki, aznap meg is érkezik Lóri, de végül nem így lett, bár a délelőttöt a szülőszobán töltöttem, kaptam beöntést is, de a fájások abbamaradtak a gép szerint. Ami érdekes, mert én ugyanúgy 5 percenként éreztem őket egészen másnapig. Ezek azonban csak jóslófájások voltak, így én az éjjelt a kórházban töltöttem, 29-én reggel 7 előtt kicsivel pedig tágítózselét tett fel az orvosom. Na, ettől viszont már kb. 10 perc elteltével nagyon rosszul lettem, arra volt erőm, hogy az ágyam rácsát szorítsam és jópárszor hánytam is. A tágulás nem igazán jött össze, mert 3-4 cm volt mindössze, amit ezzel elértünk 3/4 12-ig. Közben burokrepesztés is volt 10 óra körül,és már zöld volt a magzatvíz. Mivel a szívhang jó volt, ezért az orvosom sokat gondolkozott, hogy várjunk-e estig, vagy így is, úgy is császár lesz.
Végül a császár mellett döntött, aminek én akkor is nagyon örültem (bár végig azt mondtam neki, hogy döntsön saját belátása szerint, én nem akartam ezt kérni), és most is így vagyok ezzel.
Marcival 2011. július 21-én telt el a 40 hét. Nagyon sokáig úgy éreztem, ez most természetes szülés lesz. A 32. hét körül még rendben volt a hegem is, később azonban már túl vékonynak látta (mérte) az orvosom. Azt is tudtam, hogy első császár után kevés az esély a természetes szülésre, kb. 30 %, így legalább abban reménykedtem, hogy beindul a szülés, ha már úgyis császár lesz a második is.
De frontok jöttek-mentek, rám azok se voltak semmilyen hatással. Így egy héttel a kiírt időpont előtt megállapodtunk abban az orvosommal (aki épp szabadságon volt, de szerencsére nem utazott el), hogy július 20-án lesz a műtét. Reggel 6-ra kellett bemennünk a kórházba, kaptam beöntést, katétert, infúziót, ez utóbbival készítették fel a babát, hogy aznap fog megérkezni. És fél 9-kor már a műtőben voltam, megkaptam az érzéstelenítő injekciót egy nagyon kedves altatóorvostól és fel is nyitottak. Szerencsére nem volt semmilyen összenövésem, így a dokim bíztatott a harmadik babára :) Aztán kivették Marcit, aki egyből felsírt és láthattam is magzatmázasan (Lórit csak később, tisztán láttam). Annyira boldog voltam, eszembe se jutott, hogy ez másként is lehetett volna! Még akkor sem, ha nekem borzasztóan fájt a sebem pár napig a második császár után...
Most már persze azt is tudom, hogy ha esetleg lenne harmadik gyermekünk, ő is csak így születhetne. Azt gondolom, hogy ennek így kellett lennie és örülök, hogy mindkét fiú egészségesen született, úgy fogom fel, ez az ő érdekük volt.
Ettől függetlenül elfogadom és tiszteletben tartom, ha ez más Anyában más érzéseket kelt. Mások vagyunk.

Örömködés

Forgás

Marci féléves

Hihetetlen, hogy elrepült az idő... Már Marci is fél éves, pedig tavaly ilyenkor még a nemét sem tudtuk, csak hogy július vége felé érkezik.
És bevallom, nagyon jó baba. Még nem alussza át az éjszakákat (persze nekem viszonyítás Lóri, aki ezt már 2 hónapos korától megtette), de általában csak kétszer ébred, eszik, és vissza is alszik. Rengeteget mosolyog, nagyon érdeklődő. Sokat mozog, jár a keze-lába, forog oda-vissza, kúszik. Imádja Lórit, aki sokszor bohóckodik neki, szórakoztatja, okítja. Persze azért nem árt kontrollálni, mert néha Lóri szeretete túlárad :)
Az első napoktól kezdve hason alszik és nagyon szereti szopizni az ujját. Mindene az esti fürdés Apával, amikor is a kis kádból kifröcsköli a víz nagy részét és eláztatja Apát :)
Hosszú, vékony baba, 69 cm és 6350 gramm. Sajnos az étvágya nem túl jó, mint Lórinak és nem is hízékony alkat.
Foga még nincs, de 2 hónapos kora óta folyik a nyála és megrágna mindent, még szopi és hozzátáplálás közben is beveszi az öklét a szájába.
Napközben kétszer, vagy háromszor alszik, este 8-9 körül tesszük le.
Nem szereti se a hordozót, se az etetőszéket, így általában elmondható, hogy nem nagy élmény se az utazás, se az evés :)

Téli séta

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én régen szerettem a telet, annak ellenére, hogy elég fázós típus vagyok. Aztán két éve, mikor Lóri megszületett, már olyan macerás volt a sétáltatás télen, ráadásul nem is igazán szerette a babakocsit.

De így, két gyerekkel még rosszabb a helyzet, először kitalálni az idő függvényében, mit is adjak a gyerekekre, hogy ne fázzanak. Aztán következik Lóri hisztije, hogy ő bizony nem jön sétálni (ha meg már lementünk, persze feljönni nem akar...). Nagy nehezen meg lehet azért győzni, ha mással nem, azzal, hogy mi már indulásra készen vagyunk és ő akkor elkezd félni, hogy itthon marad. Először Marcit öltöztetem fel félig, hogy már csak bundazsákba kelljen tenni, aztán jön Lóri, én meg ahogy sikerül, akkor öltözöm. Persze viszünk magunkkal cumit (bár Marci nem cumizik, mert az ujjszopi a mindene, de mivel a zsákban van a keze, sétánál mégis jól jön néha a cumi), Lórinak enni- és innivalót (nehogy éhen haljon útközben :).
Nagy segítségem a testvérkocsi, Lóri kapitány ül elöl (ő mondja meg, merre menjünk), Marci pedig még épp elfér hátul, ő így jobban is van védve. Néha kenguruval megyünk sétálni, Marci azt is szereti, Lóri pedig így tudja fogni a kezemet és a mozgásigényét is jobban ki tudja elégíteni.

Lóri és Marci-Ugye, milyen mások?

Na jó, azért persze hasonlítanak is, hiszen testvérek, de nagyon más az arcformájuk. Bár Lóri miatt is idegeskedtem sokat, hogy nem eszik eleget, mégis milyen kerek a feje, pláne a Marciéhoz képest. A szemük viszont ugyanolyan kék, Marcié most már talán ilyen is marad. Súlyban és hosszra nincs köztük nagy különbség, mindkettő vékony testalkatú. :)

Új év, új elhatározások

Eljött a bűvös 2012 is. Remélem ebben az évben csupa jó dolog történik majd, a jóslatokkal ellentétben. Bár semmilyen újévi fogadalmat nem tettem, elhatároztam, hogy rendszeresen írok majd blogot, hogy jobban emlékezzünk majd, mit is csinál Lóri és Marci.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk :)