Irigység és jószívűség

Ez a kettősség jellemzi Lóri viselkedését mostanában. Pedig amikor Marci megszületett, semmi jelét nem tapasztaltuk a féltékenykedésnek, vagy irigységnek. Ez utóbbi megjelenése talán azzal fűzhető össze, hogy Marci most már lent játszik a földön, mint Lóri és érdeklődéssel szemléli Lóri játékait, dolgait, szeretné megfogni, megízlelni őket. És Lórinak hiába van kismillió autója, egyet sem szeretne Marcinak kölcsönadni... Inkább odaviszi neki Marci játékait, csak hogy ne kelljen odaadni egy sajátot se.
Pelenkázásnál Marcit már alig lehet nyugalomra bírni, így mindig a kezébe adok valamit, általában egy pelust, vagy a törlőkendő dobozának a tetejét. Lóri is szeret segítkezni, ő hozza mindig a kellékeket, de most már képes azon nyávogni közben, hogy neki is épp egy olyan pelenka kell, vagy a doboztető. De persze az se jó, ha mindkettőnek adok egy-egy ugyanolyan pelust, mert Lórinak épp a Marci kezében lévő kell.
Persze ennek ellenére naponta legalább egyszer odamegy Marcihoz és megöleli, mondja neki, hogy "Nagyon szejetlek, Majci!", meg produkálja neki magát, Marci pedig erre nagyokat kacag.
Egyébként korábban nem jellemezte Lórit az irigység más gyerekkel szemben, viszont amióta Gergővel próbálnak együtt játszani és Gergő csak dobálja Lóri játékait (nem szándékosan persze de ő meg még szájába veszi a legtöbbet és utána ki is ejti a kezéből), azóta Lóri nem szeret osztozkodni semmin. Talán a játékait félti, de remélem, ha Marci kicsit nagyobb lesz, és Lóri is hamarosan óvodás lesz, megváltozik ez.
És a jószívűség: Lóri mostanában szokott kapni zizit, meg diákcsemegét, szó szerint rajong értük (ziziért még a boltba is hajlandó eljönni, bár ha ott vagyunk leköti más és el is felejtjük :). Mindig jön hozzánk is, hogy hamm, Anya, hamm Apa, és bead a szánkba egy-egy darabot :)